Az első három típus az azbeszt kereskedelemben használt leggyakoribb fajtái. Habár az azbesztfajták a színük szerint vannak elnevezve, nem lehet őket megbízhatóan azonosítani csupán a színük alapján  laboratóriumban végzett elemzésre is szükség van. Az azbeszt különböző termékekbe építhető be (lásd a . fejezetet). Ha a szálak felszabadulhatnak, a levegőben lévő szálak belégzése veszélyt jelent az egészségre. A mikroszkopikus szálak lerakódhatnak a tüdőben, ahol hosszú évekig  raktározod hatnak, és több év, általában néhány évtized elteltével betegségeket okozhatnak. Ha a termékben vagy anyagban gyengén kötött azbesztszálak találhatók a termék/anyag porlékonysága vagy állapota miatt, ez növeli a szálak felszabadulásának kockázatát. Ezzel ellentétben, ha a szálak szorosan kötődnek a nem porló anyagban, akkor kevésbé valószínű, hogy a szálak felszabadulnak. Számos tagállamban érvényben vannak olyan eljárások, amelyekben elsőrendű fontosságot tulajdonítanak a veszélyesebbnek tartott azbeszt tartalmú anyagok eltávolításának. Az azbeszt valamennyi típusával kapcsolatos expozíciót minimumra kell csökkenteni és minden esetben a határértékek alatt kell tartani. Némelyik tagállam megköveteli, hogy a kockázatok prioritási sorrendjének meghatározásánál vegyék figyelembe az azbeszt típusát is. Ez azért van így, mert a járványtani eredmények azt mutatják, hogy az azbesztszálak bizonyos koncentrációja esetén (amelyet a munkahelyeken alkalmazott szabványos módszerrel mérnek) a krokidolit azbeszt veszélyesebb, mint az amozit, amely viszont a krizotilnál veszélyesebb. Ez azonban nem változtat azon a gyakorlati követelményen, hogy a bevált gyakorlatot kell alkalmazni az azbeszt bármely típusával kapcsolatos expozíció megakadályozására.

Európában a XX. század folyamán nagymértékben módosult az azbeszt éves felhasználásának mennyisége, amint az a 2.1. ábrán is látható. Az adatok (27 európai nemzet összesített azbesztfelhasználása, forrás:  Virta (2003)) világosan azt mutatják, hogy a fogyasztás kb. 1950-től 1980-ig gyors növekedést mutatott, majd csökkenni kezdett, amikor néhány tagállam korlátozásokat, illetve tiltó intézkedéseket vezetett be az azbeszthasználatra vonatkozóan. A csökkenés felgyorsult az 1990-es években az európai irányelvekben bevezetett tiltó rendelkezésekkel párhuzamosan.

Forrás:  A vezető munkaügyi felügyeleti tisztviselők bizottságának (SLIC) kiadása
EURÓPAI BIZOTTSÁG Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság

Kapcsolodó oldalaink:
Az azbeszt egészségre gyakorolt hatásai
Azbesztmentesítés